A teljes anatómiát meglepően későn, csak 1998-ban írták le részletesen — ez magyarázza, miért maradt ki évtizedekig az orvosi tankönyvekből, és miért él a köztudatban máig úgy, mint egy apró pont. A valóságban fordított patkó alakban öleli körül a hüvelybemenetet és a húgycsövet.
Ennek közvetlen gyakorlati következménye van. Az, amit sokan „hüvelyi orgazmusnak” neveznek, jó eséllyel szintén a csikló belső részeinek ingerléséből származik — a hüvelyfalon keresztül. Ugyanez a magyarázat a G-pontnak nevezett zónára is: ott a csikló belső szárai és a Skene-mirigyek érhetők el.
A látható makkot egy bőrredő, a csuklya fedi. Sokaknál a közvetlen, száraz érintés túlingerlő és kifejezetten kellemetlen — a legtöbb visszajelzés szerint a csuklyán keresztüli, közvetett és síkosított érintés működik jobban, különösen a felépítés elején. Az érzékenység az izgalmi szinttel együtt nő, ezért ami az elején sok, később kellemes lehet.
A csikló ugyanúgy erekcióba kerül, mint a pénisz: barlangos testből áll, izgalom hatására megtelik vérrel, megnagyobbodik és érzékenyebbé válik. A változás csak kevésbé látványos kívülről.
A méret és a helyzet egyénenként jelentősen eltér — a makk átmérője és a húgycsőnyílástól mért távolsága is. Ez utóbbi tényezőt kutatások összefüggésbe hozták azzal, hogy kinél működik behatolással az orgazmus: a közelebb elhelyezkedő csiklónál nagyobb eséllyel.
