A vágykülönbség akkor válik problémává, amikor a kevesebbet akaró fél nyomás alatt érzi magát, a többet akaró pedig folyamatos elutasításként éli meg a helyzetet. Ez a kör önfenntartó: minél nagyobb a nyomás, annál kevésbé jön a vágy, amitől nő a nyomás.
A kilépés ritkán a gyakoriságról szól. Ami a gyakorlatban a legjobban működik: a nem szexuális testi közelség tudatos növelése úgy, hogy előre kimondjátok, ebből nem következik semmi. Ez a reszponzív félnek megadja azt, amiből be tud indulni, a másiknak pedig levesz a nyomásból — és sok párnál ettől nő a gyakoriság is.
A második, meglepően konkrét lépés a nem kezelése. Ha a nem mellé jár magyarázat és alternatíva — „most nem, de holnap este szívesen” —, az érezhetően elveszi az elutasítás élét, mert nem a személynek szól. Érdemes kimondani azt is, hogy a kérés jólesik, akkor is, ha a válasz most nem.
A beütemezett együttlét sokaknál működik, különösen ha az egyik fél reszponzív vágyú — így van hol beindulnia, és nem múlik a véletlenen. Csak akkor jó, ha mindkét fél önként vállalja: ha kötelezettségként éli meg valaki, pontosan az ellenkezőjét éri el.
Szakemberhez akkor érdemes fordulni, ha a téma minden felvetése konfliktussá válik, ha valamelyik fél tartósan kényszerítve érzi magát, vagy ha a helyzet hónapok óta romlik. Ez a leggyakoribb ok, amivel párok szexuálterapeutához fordulnak, és jól kezelhető.
