Érdemes tudni, mi történt élettanilag. A kapcsolat első 12–24 hónapját erős dopamin- és noradrenalin-hatás jellemzi, amit az újdonság tart fenn; ezt fokozatosan felváltja az oxitocinhoz és a vazopresszinhez kötődő kötődési szakasz. Ez nem a szerelem vége, hanem a másik fázisa — de a vágy jellemzően reszponzívvá válik, vagyis nem magától jelenik meg, hanem ingerre válaszul.
Ebből következik a legkonkrétabb tanács: ne a vágyra várjatok, hanem teremtsétek meg a helyzetet, amiben megjelenhet. A kötelezettségmentes testi közelség — ölelés, masszázs, egymás mellett fekvés úgy, hogy előre kimondjátok, ebből nem következik semmi — a reszponzív félnek megadja azt, amiből be tud indulni.
Az újdonság a második hatóelem, és nem feltétlenül szexuális. Egy közösen csinált új dolog — utazás, tanfolyam, valami, amiben mindketten kezdők vagytok — mérhetően emeli a kapcsolati elégedettséget, mert ugyanazt a dopaminhatást hozza vissza, ami a kapcsolat elején működött. Kutatások szerint az izgalmas közös élmény hatása átvivődik a partner megítélésére is.
A hálószobán belül a rutin megtörése a legegyszerűbb: másik helyiség, más napszak, más sorrend. Nem kell hozzá utazás — a legtöbb pár beszámolója szerint már a helyszín megváltoztatása is érezhető különbséget hoz, mert a megszokott környezet önmagában is kikapcsolja az újdonságingert.
Amit érdemes elkerülni: az összehasonlítást a kapcsolat elejével, mert az mindig veszteségélményt ad. És a nagy, egyszeri gesztusokat — a kutatások szerint a napi apró odafordulások, amikor a másik jelzésére reagálsz, sokkal jobban jelzik előre a kapcsolat tartósságát, mint bármilyen alkalmi nagy erőfeszítés.
