Először érdemes szétválasztani, hol jelentkezik a fájdalom, mert ez már önmagában szűkíti az okok körét. A bemenetnél érzett égő, feszítő fájdalom mögött jellemzően elégtelen nedvesedés, hüvelyszárazság vagy a medencefenék izmainak önkéntelen megfeszülése áll. A mélyen, behatoláskor jelentkező tompa fájdalom ezzel szemben inkább a méhnyak ütközésére, endometriózisra vagy petefészek-elváltozásra utal.
A leggyakoribb és legkönnyebben orvosolható ok az idő hiánya. A hüvely nedvesedése és megnyúlása több percet igénylő élettani folyamat — nőknél átlagosan 10–20 percet —, és ha ez elmarad, a súrlódás mikrosérüléseket okoz. Bőséges víz- vagy szilikonbázisú síkosító és hosszabb előjáték a párok jelentős részénél önmagában megoldja a panaszt.
A második leggyakoribb ok hormonális: szoptatás alatt, a menopauza körül, egyes fogamzásgátlók és bizonyos gyógyszerek mellett a hüvelyi nyálkahártya elvékonyodik. Ez nem vágyhiány, és nem múlik el attól, ha valaki összeszorítja a fogát — viszont helyi ösztrogénkészítménnyel vagy hialuronsavas hüvelygéllel hetek alatt érdemben javul.
Ha a fájdalom miatt már előre szoronganak, az önmagában is fenntartja a kört: a feszültség megfeszíti a medencefenék izmait, ami újabb fájdalmat okoz. Ilyenkor a legjobban működő beavatkozás a nyomás levétele — néhány hétre közös megegyezéssel kihagyni a behatolást, és csak érintésre koncentrálni —, mellette medencefenék-fizioterapeuta felmérése.
Orvoshoz mindenképp érdemes fordulni, ha a fájdalom több hete visszatér, ha vérzés vagy szokatlan folyás kíséri, ha mélyen jelentkezik, vagy ha korábban nem volt és hirtelen alakult ki. A fájdalmas közösülés orvosi neve diszpareunia, és jól kivizsgálható panasz — nem kell éveket várni vele.
