A leggyakoribb tévedés az, hogy tünet hiányában nincs miért menni. A valóságban a chlamydia, a gonorrhoea és a HPV is hosszan lappanghat panasz nélkül, és éppen ezért terjed olyan hatékonyan. A kezeletlen chlamydia nőknél medencei gyulladást és meddőséget okozhat — ez a legerősebb érv a rendszeres szűrés mellett.
Az időzítés számít. A legtöbb tesztnek van úgynevezett ablakideje: a fertőzés után eltelt idő, amíg még negatív eredményt adhat. Chlamydiánál és gonorrhoeánál ez nagyjából 1–2 hét, szifilisznél és HIV-nél hosszabb, akár 6–12 hét. Ezért ad hamis biztonságérzetet a kockázatos együttlét utáni másnapi teszt, és ezért érdemes 2–3 hét múlva, majd HIV esetén 3 hónap múlva ismételni.
Nem mindegy, mit kérsz. Az „általános szűrés” intézményenként mást jelent — érdemes tételesen kérni a chlamydia-, gonorrhoea-, szifilisz- és HIV-vizsgálatot, és elmondani, milyen típusú együttlét volt, mert orális és anális érintkezés esetén a torok- és végbélmintavétel is indokolt lehet. Ezek nélkül a fertőzés egy része kimarad a képből.
Van két helyzet, amikor nem szabad várni a következő rendes szűrésig. Az egyik a tünet: szokatlan folyás, égő érzés vizeléskor, kiütés, fekély vagy alhasi fájdalom. A másik a magas kockázatú expozíció — ilyenkor a HIV elleni megelőző kezelés (PEP) 72 órán belül elkezdve hatékony, tehát azonnal orvoshoz kell fordulni.
