Az átlagszámok azért félrevezetőek, mert egy nagyon széles eloszlás közepét mutatják. Ugyanabban a felmérésben szerepelnek a heti többszöri és a havi egyszeri együttlétről beszámoló párok is, és mindkét csoport tagjai lehetnek elégedettek. Az életkor, az együtt töltött évek száma, a kisgyerek, a munkarend és az egészségi állapot mind eltolja a saját normáldat.
Van egy gyakran idézett kutatási eredmény, ami sokat segít: a kapcsolati elégedettség a heti egy alkalomig együtt nő a gyakorisággal, utána viszont nem. Vagyis a többre hajtás önmagában nem hoz több elégedettséget — az elvárás viszont nyomást okoz, ami pont a vágyat csökkenti.
Sokkal jobb kérdés a gyakoriságnál, hogy mindkettőtöknek megfelel-e a jelenlegi ritmus. Ha igen, akkor nincs mit javítani, függetlenül attól, hogy mit mutat bármilyen statisztika. Ha nem, akkor sem a szám a probléma, hanem a kettőtök közti különbség — és azzal érdemes foglalkozni.
Akkor érdemes utánajárni, ha a gyakoriság hirtelen és tartósan lecsökkent az addig megszokotthoz képest, ha az egyik fél nyomás alatt érzi magát, vagy ha a téma minden felvetése konfliktussá válik. Ezek nem a számról szólnak, hanem arról, ami mögötte van: fáradtság, kapcsolati feszültség, hormonális változás vagy gyógyszermellékhatás.
