A beleegyezés a gyakorlatban nem egyetlen kérdés az elején, hanem folyamatos állapot: bármikor visszavonható, és egy korábbi igen nem terjed ki más alkalmakra vagy más tevékenységekre. Ez nem elvont elv — a magyar Btk. szerint a másik akarata elleni szexuális cselekmény bűncselekmény, tehát nem stílus, hanem jogi kérdés is.
Két félreértés okozza a legtöbb bajt. Az egyik, hogy a hallgatás vagy a passzivitás beleegyezésnek számítana: nem az — a fenyegető helyzetre adott gyakori élettani válasz éppen a dermedtség, ami nem döntés, hanem automatikus idegrendszeri reakció. A másik, hogy a testi izgalmi jel beleegyezést jelentene. A nedvesedés és az erekció reflexes válasz, ami a vágytól függetlenül is beindulhat.
Alkohol vagy tudatmódosító szer hatása alatt, illetve alvó állapotban érvényes beleegyezés nem adható. Ez a mindennapi helyzetekben is számít, nem csak szélsőséges esetekben.
A határok megfogalmazása akkor működik, ha konkrét. Sok párnál segít három kategóriába rendezni a dolgokat — ami biztosan igen, ami feltételekkel jó lehet, és ami kizárt —, mert így a beszélgetés nem az elutasításról szól, hanem a közös térkép megrajzolásáról. A határok idővel változnak mindkét irányban, ezért érdemes időnként visszatérni rájuk, és soha nem baj, ha valami visszakerül a kizárt kategóriába.
Ahol az intenzitás nagyobb — például kink kontextusban —, ott a beleegyezés eszközei is konkrétabbak: előzetes egyeztetés, biztonsági szó plusz nem verbális jel, és utólagos gondoskodás. Ezek hiánya az, ami a játékot bántalmazássá teszi, nem az intenzitás.
