Az egyeztetéssel érdemes kezdeni, és nem közvetlenül a jelenet előtt, hanem semleges helyzetben — izgalmi állapotban hozott döntés kevésbé megfontolt. Vegyétek végig, mi az, ami biztosan belefér, mi az, ami feltételekkel, és mi az, ami kizárt. Sokaknak könnyebb egy előre megírt kink-listából választani, mint nulláról kimondani.
A biztonsági szó akkor működik, ha olyan kifejezés, ami a helyzetben egyébként sosem hangozna el — a „ne” és az „állj” éppen ezért rossz választás, mert a játék része lehet. A legelterjedtebb megoldás a lámpa rendszer: sárga azt jelenti, lassíts és ellenőrizzük, piros azonnali teljes megállást. Ha a beszéd korlátozott lehet, kell nem verbális jel is — például egy kézben tartott tárgy elejtése.
Kezdésnek a legkisebb kockázatú gyakorlatok valók: szemkötő, könnyű kötözés széles mandzsettával, hőérzet-játék, lassított tempó. Ezekhez nem kell tudás és nem járnak sérüléskockázattal. Amit kezdőként nem szabad: felfüggesztés, légzéskorlátozás és bármi, ami a nyakat érinti — ezek oktatás nélkül életveszélyesek.
Kötözésnél két konkrét szabály előzi meg a legtöbb bajt. A zsibbadás vagy elszíneződés azonnali kioldást jelent, nem kellemetlenséget, amit ki lehet bírni — az idegkárosodás percek alatt kialakulhat. És mindig legyen kéznél vágóeszköz, a megkötözött embert pedig soha ne hagyd egyedül.
Az utolsó rész az, amit a legtöbben kihagynak: az aftercare. A jelenet alatt megemelkedett adrenalin- és endorfinszint utána visszaesik, ami levertséget, hidegrázást, néha sírást okoz — akár órákkal vagy egy-két nappal később is. Takaró, folyadék, csendes jelenlét, és egy másnapi rákérdezés érdemben csökkenti ezt. A domináns félnek ugyanúgy szüksége lehet rá.