A misszionárius azért jó belépő, mert semmilyen erőnlétet nem igényel, közel vannak egymáshoz az arcok, és könnyű beszélni közben — ami az első alkalmaknál többet ér bármilyen technikánál. Egy párna a medence alá megváltoztatja a szöget, és sokaknál érezhetően jobb csiklóingerlést ad.
A lovagló pózban a fogadó fél irányítja a tempót, a szöget és a mélységet is, ami két okból számít: kényelmesebb, ha fájdalomtól tartasz, és sokkal könnyebb megtalálni benne, mi működik. Cserébe kezdetben szokatlan lehet a kiszolgáltatottság érzése — érdemes lassan.
Az oldalfekvő kanálpóz a legkevesebb energiát igénylő megoldás, és ott a legjobb, ahol a kényelem a fő szempont: első alkalmaknál, terhesség alatt, fáradtan vagy reggel. Nincs benne egyensúlyozás, és mindkét fél keze szabadon marad.
Amit érdemes elkerülni az elején: az állva végzett és a nagy erőnlétet igénylő pózokat. Nem azért, mert rosszak, hanem mert a figyelem nagy része az egyensúlyra megy el, ami pont az ellazulás rovására megy — és a szorongás az, ami az első alkalmaknál a legtöbbet ront az élményen.
Egy általános szempont, ami minden póznál többet számít a póz kiválasztásánál: a legtöbb helyzet egy párnával, egy kicsit más szöggel vagy egy másik magasságú felülettel kényelmesebbé tehető. Ha valami nem működik, ritkán a póz a hibás — inkább a beállítás.
