Az elvárásokkal érdemes kezdeni, mert a legtöbb szorongás onnan ered. A behatolás tényleges átlagos időtartama a mérésekben 5–7 perc körül van — nagyságrendekkel kevesebb, mint amit a pornográfia sugall. Aki egy irreális referenciához méri magát, olyan problémát old meg, ami nem is létezik.
Ha mégis a kontroll a cél, a legjobban dokumentált módszer a start-stop: az izgalmat közel építed a küszöbhöz, majd megállsz, amíg érezhetően visszaesik, és ezt 3–5 alkalommal ismétled. Ez nem az akaraterő edzése, hanem a testi jelek megtanulása — a legtöbben azért nem tudnak megállni, mert túl későn veszik észre, hol tartanak.
A légzés a második leggyorsabban ható eszköz. A küszöb közeledtével a legtöbben visszatartják a lélegzetüket és megfeszülnek, ami gyorsítja a folyamatot; a lassú, mély hasi légzés ennek pont az ellenkezőjét teszi. A medencefenék izmainak tudatos kontrollja — amit a Kegel-gyakorlat erősít — szintén érdemi különbséget hoz néhány hét alatt.
Póz szintjén is van mit tenni: a fogadó fél felül lévő elrendezések és a lassabb, kisebb kitérésű mozgás kevésbé stimulálnak, mint a gyors, mély behatolás. A pózváltás önmagában is természetes szünetet ad, ami visszaviszi az izgalmi szintet a küszöb alá.
És egy szempont, ami a legtöbbet javítja a közös élményen: az együttlét nem a behatolással kezdődik és nem az orgazmussal ér véget. Ha az előjáték hosszabb, és a partner ingerlése nem függ attól, meddig tart a behatolás, akkor az időtartam kérdése nagyrészt magától megszűnik problémának lenni.
