Az első trimeszterben gyakorlatilag minden szokásos póz megmarad, a has még nem szab határt. Amit ilyenkor a legtöbben tapasztalnak, az inkább a mellek fokozott érzékenysége — érdemes szólni, ha az érintés fáj, mert ez az időszak jellemző változása.
A második trimeszterben jön az első valódi váltás. A kanálpóz — oldalt fekve, hátulról — ekkortól a legkényelmesebb: nincs súly a hason, nem kell tartani magad, és a behatolás sekélyebb, ami a megnövekedett érzékenység mellett előny. A szemtől szembe oldalfekvő változat ugyanezt adja, szemkontaktussal.
A fogadó fél felül lévő pózok szintén jól működnek, mert teljes kontrollt adnak a mélység és a tempó felett — cserébe a has növekedésével egyre fárasztóbbak. Az ágy szélén ülve vagy állva, a partner elé hajolva szintén bevált elrendezés, mert a has szabadon marad.
Amit érdemes kerülni: a hanyatt fekvést a második trimesztertől (a méh a vena cavára nyomhat, ami szédülést és rosszullétet okoz), a hason fekvést, és minden olyan pózt, ahol egyensúlyozni kell. Párnák bőségesen — a has alá, a hát mögé, a térdek közé — többet számítanak, mint bármelyik konkrét póz.
Két gyakorlati részlet, amit kevesen említenek. A hüvelyi nedvesedés terhesség alatt jellemzően bőségesebb, de a hormonális változás miatt ingadozhat is — síkosító nem árt. És ha az orvos eltiltott a behatolástól (elhelyezkedési rendellenesség, méhnyak-elégtelenség, koraszülés-fenyegetettség), az minden általános ajánlást felülír; ilyenkor is marad a kölcsönös ingerlés és a testi közelség.
