A leggyakoribb hiba nem a rövidség, hanem a szűk értelmezés. Az előjáték nem az utolsó tíz perc: a napközbeni üzenetváltás, a közös zuhany, egy hosszabb ölelés ugyanúgy ide tartozik, és ezek már jóval az ágy előtt elkezdik felépíteni az izgalmat. Sok párnál nem a technikán múlik, hanem azon, hogy egyáltalán mennyi idő telik el az első érintés és a behatolás között.
Technikailag a legtöbbet a lassítás és a nagyobb felületű érintés adja. A bőr érzékelésében külön idegrosttípus felel a lassú, gyengéd simogatásért, és ez idegélettanilag a másodpercenként nagyjából 3–5 centiméteres sebességnél a legkellemesebb — lényegesen lassabb, mint amivel a legtöbben ösztönösen próbálkoznak.
Érdemes a legkevésbé nyilvánvaló területekkel kezdeni és onnan haladni: tarkó, alkar belső oldala, derék, comb belső oldala. A közvetlen ingerléssel indítás gyakran túl korai, és inkább csiklandós vagy zavaró, mint izgató — az érzékenység ugyanis az izgalmi szinttel együtt nő.
Elhagyni alkalmanként, kölcsönös vágy és megfelelő nedvesedés esetén lehet. Rendszeresen elhagyva viszont fájdalomhoz és idővel vágycsökkenéshez vezet, különösen a fogadó félnél — és ez az egyik leggyakoribb, legkönnyebben orvosolható oka annak, hogy valakinek „elmegy a kedve”.
