A fogamzásgátló módszer kiválasztásánál a leggyakoribb hiba, hogy csak az elméleti hatékonyságot nézik. Legalább ilyen fontos a tényleges használati hatékonyság — az a szám, ami akkor jön ki, ha valaki néha elfelejti a tablettát vagy késve cseréli a tapaszt —, és az, hogy a módszer véd-e a nemi úton terjedő fertőzésektől. Erre kizárólag az óvszer alkalmas: sem a hormonális módszerek, sem a spirál nem véd ellenük.
Ebből következik az az ajánlás, amit új partnernél a legtöbb szakmai forrás megfogalmaz: kettős védelem. Óvszer a fertőzések ellen, mellette egy megbízható fogamzásgátló a terhesség ellen. A tökéletes és a valós használat közti különbség itt a legszembetűnőbb — a tabletta elméleti hatékonysága nagyon magas, a napi fegyelemtől függő valós hatékonysága viszont érezhetően alacsonyabb, míg az implantátum és a spirál éppen azért megbízhatóbb, mert nem múlik semmin.
A ciklus körüli számítások szintén sok félreértés forrásai. A peteérés nem a 14. napon van, hanem a következő menstruáció előtt körülbelül 12–14 nappal — rövid ciklusnál ez már a vérzés utáni néhány napra eshet. Ehhez jön, hogy a spermium a megfelelő nyákban akár öt napig életképes marad. Ez a két tény együtt teszi a naptáron alapuló védekezést megbízhatatlanná, és magyarázza, miért lehet menstruáció alatt is teherbe esni.
Ha a védekezés mégis kicsúszik a kézből, ott óra ketyeg. Az esemény utáni tabletta a peteérést késlelteti vagy akadályozza meg — nem szakít meg terhességet, és ha a peteérés már megtörtént, lényegében hatástalan. Ezért számít minden óra: a levonorgesztrel 72, az ulipristal-acetát 120 órán belül hatásos.
Az itt összegyűjtött oldalak végigveszik a módszereket, a valós hatékonyságot és a leggyakoribb vészhelyzeti kérdéseket.
