Szövődménymentes terhességben a szexuális együttlét orvosi szempontból végig biztonságos, mindhárom trimeszterben. A leggyakoribb aggodalom — hogy a behatolás „elérheti” a babát — anatómiailag alaptalan: a magzat a méhben van, amit a méhnyak és a nyákdugó zár le, a magzatvíz pedig lökésgátlóként működik.
Ami valóban változik, az a kényelem és a vágy. Az első trimeszterben a hányinger és a fáradtság sokaknál visszafogja; a másodikban a jobb közérzet és a megnövekedett medencei vérbőség miatt gyakran erősödik; a harmadikban a méret szab határt. Mindhárom minta normális, és a párok között nagy a szórás.
A gyakorlati kérdés jellemzően a pózokra szűkül. A második trimesztertől az oldalfekvő elrendezések működnek a legjobban — mindenekelőtt a kanálpóz —, mert nincs nyomás a hason, és a fogadó fél szabályozza a mélységet. A hanyatt fekvést ekkortól érdemes kerülni, mert a megnőtt méh a nagy visszérre nyomhat, ami szédülést okoz.
A szülés utáni időszakról kevesebb szó esik, pedig itt a legtöbb a félreértés. Az általános hat hetes ajánlás a méhnyak záródásáról és a méh nyálkahártyájának gyógyulásáról szól, de a valódi mérce kettős: a szakember rendben találja a gyógyulást, és te is készen állsz. Ez utóbbi gyakran később érkezik meg, és az sem ritka, hogy három hónapnál is tovább tart.
Két dolog, amit érdemes előre tudni: a szoptatás alatti alacsony ösztrogénszint miatti hüvelyszárazság nagyon gyakori és jól kezelhető, a szoptatás pedig nem megbízható védekezés — a peteérés megelőzi az első menstruációt.
