A vágy körüli párkapcsolati feszültségek nagy része egyetlen félreértésből ered: hogy csak egyféle vágy létezik. A spontán vágy magától jelentkezik, minden előzmény nélkül; a reszponzív vágy viszont csak akkor indul be, amikor már elkezdődött valamilyen közeledés. Hosszú kapcsolatban a reszponzív minta a gyakoribb — és aki a spontán vágyat tekinti mércének, könnyen hiszi azt, hogy „elment a kedve”.
Ez a különbségtétel azért ér annyit, mert átfogalmazza a kérdést. Amíg a probléma úgy hangzik, hogy „miért nem akarsz engem”, addig nincs mit kezdeni vele. Amint úgy hangzik, hogy „hogyan induljunk el”, máris van konkrét teendő: nem szexuális testi közelség, kötelezettség nélkül, amiből a reszponzív fél be tud indulni.
A vágycsökkenés mögött egyébként az esetek többségében nem hormonális ok áll, hanem élethelyzet: alváshiány, tartós stressz, gyógyszermellékhatás vagy kapcsolati feszültség. Érdemes néhány hétig megfigyelni, mikor van egyáltalán tere a vágynak — sok párnál kiderül, hogy nem a libidó tűnt el, csak nincs olyan nyugodt fél óra, amikor megjelenhetne.
A gyógyszerek külön figyelmet érdemelnek, mert ez a leggyakrabban kihagyott magyarázat. A hormonális fogamzásgátlók egy részénél, az SSRI típusú antidepresszánsoknál, egyes vérnyomáscsökkentőknél és antihisztaminoknál a vágycsökkenés ismert mellékhatás — és készítményváltással sokszor megoldható.
Ha a változás hirtelen alakult ki, vagy más tünetek kísérik, érdemes a pajzsmirigyet, a tesztoszteronszintet és a vasat ellenőriztetni; mindhárom egyszerű vérvizsgálat.
