Az első és legtöbbet segítő lépés nem beavatkozás, hanem egy megkülönböztetés: spontán vagy reszponzív vágyad van-e. A spontán vágy magától jelentkezik; a reszponzív csak akkor indul be, amikor már elkezdődött a közeledés. Rengeteg ember azért gondolja, hogy „elment a kedve”, mert a spontán vágyat tekinti mércének — pedig hosszú kapcsolatban a reszponzív minta a gyakoribb, és teljesen normális működés.
Ha ez megvan, a következő kérdés az, hogy mi vesz ki belőle. A vágy nemcsak attól függ, mi hozza be, hanem attól is, mi nyomja el: fáradtság, testképszorongás, elmosatlan konyha, megoldatlan vita, félelem a teherbeeséstől. Ezek eltávolítása sokszor többet ér, mint bármi, ami elvileg „felfokoz”.
Érdemes átnézni a gyógyszereket. A hormonális fogamzásgátlók egy részénél, az SSRI típusú antidepresszánsoknál, egyes vérnyomáscsökkentőknél és antihisztaminoknál a vágycsökkenés ismert mellékhatás. Ha időbeli egybeesés van egy készítmény bevezetésével, ezt érdemes szóba hozni az orvosnál — készítményváltással sokszor megoldható.
Ami a gyakorlatban a legjobban működik párkapcsolatban: a nem szexuális testi közelség tudatos növelése, kötelezettség nélkül. Ölelés, masszázs, egymás mellett fekvés úgy, hogy előre kimondjátok: ebből nem következik semmi. Ez a reszponzív vágyú félnek megadja azt, amiből be tud indulni, a másiknak pedig levesz a nyomásból.
Orvoshoz akkor érdemes fordulni, ha a változás hirtelen alakult ki, ha más tünetek kísérik (fáradtság, hangulatzavar, súlyváltozás), vagy ha hónapok óta tart és zavar. Ilyenkor a pajzsmirigy, a tesztoszteronszint és a vashiány is szóba jön — mindhárom egyszerű vérvizsgálattal ellenőrizhető.
