A választás gyakorlatilag három anyagtípus között dől el. A vízbázisú mindennel kompatibilis, könnyen tisztítható, viszont gyorsabban felszívódik, ezért időnként újra kell tölteni — anális használatnál ez különösen számít. A szilikonbázisú lényegesen tartósabb és vízben is működik, de szilikon segédeszközzel nem használható. Az olajbázisú kizárólag óvszer nélkül jöhet szóba.
Az összetételre is érdemes ránézni, mert nem mindegy. A glicerinben gazdag termékek gombás fertőzésre hajlamos nőknél gondot okozhatnak, a túl magas ozmolalitású készítmények pedig kiszáríthatják és irritálhatják a nyálkahártyát. Illatosított, melegítő vagy bizsergető változatoknál ez a kockázat nagyobb — érzékenységnél a lehető legegyszerűbb összetételű termék a jó választás.
A leggyakoribb tévedés, hogy a síkosító hiánypótló, és a használata azt jelenti, valami nincs rendben. Élettanilag ennek az ellenkezője igaz: csökkenti a mikrosérüléseket, és óvszerhasználat mellett csökkenti az óvszer szakadásának esélyét is, ezért kifejezetten ajánlott akkor is, ha egyébként minden rendben van.
Anális használatnál a síkosító nem opció, hanem feltétel: a végbél nem termel saját váladékot. Ide vastagabb állagú, kifejezetten erre a célra való víz- vagy szilikonbázisú termék való, bőségesen és többször újratöltve.
Amit soha ne használj: testápolót, vazelint, babaolajat vagy konyhai olajat óvszerrel. Ezek roncsolják a latexet, és a kozmetikumok illatanyagai felboríthatják a hüvelyflórát.
