A megkülönböztetés azért fontos, mert a tünetek hasonlítanak, a kezelés viszont ellentétes. A gombás fertőzésre a sűrű, túrószerű, jellemzően SZAGTALAN folyás és az intenzív viszketés jellemző. A bakteriális vaginózisnál a folyás hígabb, szürkés, és jellegzetes halszaga van — erre a gombaellenes szer hatástalan, sőt a felesleges használat tovább rontja a hüvelyflórát.
A leggyakoribb önokozott hajlamosító tényező a túlbuzgó higiénia. A hüvely öntisztuló, savas környezet, amit a tejsavbaktériumok tartanak fenn; az irrigálás, az illatosított tusfürdő, az intim spray és a napi betét folyamatos használata ezt borítja fel — és pont azt a helyzetet hozza létre, amiben a Candida elszaporodik.
A második csoport az, amin kevésbé nyilvánvaló módon lehet segíteni: a szoros, szintetikus fehérnemű és a hosszan viselt nedves fürdőruha meleg, párás környezetet tart fenn. Pamut fehérnemű, éjszakára akár semmi, és fürdés után száraz ruha — ezek együtt sokat számítanak.
Vannak orvosi hajlamosító okok is, amiket érdemes kizáratni, ha a panasz makacs: a cukorbetegség (a magasabb vércukor kedvez a Candidának), a pajzsmirigy-alulműködés, az immunállapotot befolyásoló gyógyszerek és az ismétlődő antibiotikum-kúrák. Évi négynél több epizód esetén ezek kivizsgálása indokolt.
A partner kezelése általában nem szükséges, mert a Candida a hüvelyflóra természetes része és nem klasszikus nemi úton terjedő fertőzés — kivéve, ha nála is jelentkeznek tünetek. Az együttlét viszont a gyógyulás alatt kellemetlen lehet, és a gombaellenes hüvelykúpok egy része roncsolja a latexóvszert, amire érdemes figyelni.
