A vízbázisú a legkevesebb megkötéssel jár: óvszerrel, minden segédeszköz-anyaggal és minden testtájon használható, könnyen lemosható, és nem hagy foltot. Cserébe gyorsabban felszívódik és beszárad, ezért menet közben újra kell tölteni — anális használatnál ez különösen számít, mert ott a síkosító nem opció, hanem feltétel.
A szilikonbázisú lényegesen tartósabb: nem szívódik fel, egyetlen adag hosszú ideig elég, és vízben — zuhany, kád — is működik, ahol a vízbázisú azonnal feloldódik. A megkötése viszont konkrét: szilikon segédeszközzel nem használható, mert kémiailag megtámadja a felületét, amitől az porózussá és tisztíthatatlanná válik. Emellett nehezebben mosható le, és textilen foltot hagyhat.
Az olajbázisú — beleértve a testápolót, a vazelint, a babaolajat és a konyhai olajokat — latexóvszerrel tilos, mert roncsolja a gumit, és az óvszer elszakad. Óvszer nélkül, masszázsnál használható, de a hüvely közelében nem ideális, mert nehezen távozik és felboríthatja a hüvelyflórát.
Az anyagon túl az összetétel is számít, és erre kevesen figyelnek. A glicerinben gazdag termékek gombás fertőzésre hajlamos nőknél gondot okozhatnak, a túl magas ozmolalitású készítmények pedig kiszáríthatják és irritálhatják a nyálkahártyát. Melegítő, bizsergető és illatosított változatoknál ez a kockázat nagyobb — érzékenységnél a lehető legegyszerűbb összetételű termék a jó választás.
Egy gyakori félreértés zárásként: a síkosító használata nem a hiány jele. Csökkenti a mikrosérüléseket, és óvszer mellett csökkenti a szakadás esélyét is — ezért akkor is indokolt, ha a természetes nedvesedés rendben van.
